Mi a kihasználatlan kapacitás?
2018. július 18.
A kihasználatlan kapacitás kifejezés a fel nem használt gazdasági erőforrások mennyiségére vonatkozik. A gyárban parlagon heverő gépek, a sikertelen munkakeresők a közgazdász számára egyaránt kihasználatlan kapacitást jelentenek.
Kihasználatlan kapacitás rendszerint azért alakul ki, mert a gazdaság termelőképességéhez képest túl alacsony a kereslet. A közgazdászok azért tartják szemmel ezt a mutatót, mert lényeges üzenetet küld a gazdaság működéséről.
Miért kísérik figyelemmel a központi bankok a kihasználatlan kapacitást?
Ha a gazdaságban sok a kihasználatlan kapacitás, az jellemzően azt jelenti, hogy sokan keresnek állást. Ilyen helyzetben még akkor is csak enyhe béremelési nyomás nehezedik a termelőkre, ha elkezd nőni a gazdaság. Ez pedig azt jelenti, hogy a nagyobb bérköltségek fedezéséhez nem kell megemelniük a termékeik árát. Következésképp nem áll fenn a veszély, hogy elszabadul az infláció, ez pedig a központi bank számára azt jelentheti, hogy változatlanul hagyhatja a kamatokat. Sőt, még gazdaságélénkítő intézkedés alkalmazását is fontolóra veheti, például kamatcsökkentéssel vagy a hagyományostól eltérő intézkedésekkel megelőzheti, hogy elhúzódóan alacsony infláció, vagy akár defláció alakuljon ki.
Egy idő után azonban a foglalkoztatás fellendülésével és a vállalati termelés bővülésével párhuzamosan elkezd fogyatkozni a kihasználatlan kapacitás. A gazdaság rövidesen teljesítőképessége csúcsára ér. Nehéz lesz új alkalmazottat találni, így a termelőknek ahhoz, hogy megtartsák a meglévő munkavállalókat, emelniük kell a béreket. Ennek eredményeként jelentősebb áremelkedés várható. A központi bank számára ez azt jelenti, hogy valószínűleg elérkezett az ideje, hogy az árak stabilan tartása érdekében kamatot emeljen.
A kihasználatlan kapacitás mértéke tehát jelzi a gazdaságban jelentkező jelenlegi és jövőbeli inflációs nyomást. Ez az egyik segítség a jegybanknak a monetáris politikai döntéshozatalban – hogy mikor emelje meg, illetve vigye le a kamatot. Lényeges az intézkedések időzítése is. A túl korai kamatemelés visszafoghatja a gazdasági fellendülést, a túl késői viszont magasabb inflációt eredményezhet.
Hogyan mérhető a kihasználatlan kapacitás?
A kihasználatlan kapacitás mérése meglehetősen problematikus, többek között ezért is vitatkoznak rajta gyakran a közgazdászok. A mérésére többnyire a kibocsátási rést alkalmazzák, amely a gazdaságban valójában megtermelt javak (tényleges kibocsátás) és a termelőkapacitás (potenciális kibocsátás) különbsége. A tényleges kibocsátást a bruttó hazai termékkel mérjük. A potenciális kibocsátás fogalmába azon javak és szolgáltatások értendők, amelyeket a gazdaság elő képes állítani, ha az erőforrásait, úgymint munkaerőt, berendezéseket, infrastruktúrát és technológiát hosszú távon fenntartható módon, hatékonyan használja fel.
A tényleges kibocsátás a potenciálisnál alacsonyabb, de magasabb is lehet. Előbbit a közgazdászok negatív kibocsátási résnek nevezik. Ez akkor fordul elő, ha szabad, azaz kihasználatlan kapacitás van jelen a gazdaságban. Amennyiben a tényleges kibocsátás magasabb a potenciálisnál, azt hívják a közgazdaságtanban pozitív kibocsátási résnek. Ez nagyon magas kereslet esetén történik, amikor a gazdasági teljesítmény meghaladja a fenntartható szintet.
A potenciális kibocsátás, mivel elméleti fogalom, nem mérhető közvetlenül, ezért a szakértők különféle módszerekkel próbálják megbecsülni. Ennek következtében különféle eredményre is jutnak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a potenciális kibocsátásra vonatkozó becslések gyakran a központi banki szakemberek nézőpontjából legérdekesebb időszakra – a közelmúltra és a jelenre – nézve a legbizonytalanabbak. Következésképp a kihasználatlan kapacitás és a kibocsátási rés kérdése szinte mindig vitatott közgazdasági témakör.